Előszó: akiket nem érdekelnek az autók, inkább várjanak a jövő hét elejéig az olvasással, amikor a munkahelyi körülményekről, munkaszerződésről, kollégákról lesz szó.

Mindenki másnak a fenti épületben eltöltött 3,5 óráról következik egy rövid beszámoló, sok képpel. Nem is húznám nagyon az időt: a múzeumlátogatást már régen beterveztem, és mivel a hétvégén elég gánya esős idő volt, ezért pont kiadta, hogy most meg is valósítsam.

Sokan gondolták ezt így rajtam kívül, mert szép sor volt a jegypénztárnál. Hamar sikerült viszont bejutni, és onnan már mehettem is a legfelső szintre. Maga a múzeum 3 emeleten helyezkedik el, fentről kell lefelé jönni benne. Nemrég lett teljesen átépítve, és nem korok szerint, hanem az ember és az autó kapcsolata alapján van benne minden. Voltak nagyon jó részei, viszont maguk a kiállított autók inkább az 1950-es évek előtti korszakot idézték, ami engem nem nagyon tud meghatni. Persze így is éppen hogy csak elég volt a 3,5 óra zárásig.

Innentől inkább a képek jöjjenek, egy-két kommenttel.

Ez pl. egy hűtővíz hőfokmérő. Akkoriban (1910-es/20-as évek) ez volt az általános. A piros mutatónak kellett középen állnia. Hogy ebből mennyit lehetett látni a 3 méterrel hátrébb lévő vezetőülésből, azt nem tudom.

A Párizs-Peking útvonalat megjárt FIAT légkürtje 1907-ből.

Egy gázturbinás FIAT műszerfala, amin majdnem minden műszer valami nyomást mér. A vas 1954-ben ment 250-et.

FIAT 600 Multipla is volt kiállítva, de néhány módosítással. Ilyen volt pl. a gumi, ami Multipla mintázatú volt.

FIAT Ecobasic tanulmányautó 2000-ből. A mai Panda műszaki megoldásai voltak benne, mint az 1,3-as JTD motor.

Egy másik, tisztán elektromos hajtású FIAT tanulmányautó 1993-ből, agymotorral szerelve.

Az Alfa Giulietta Sprint karosszéria mintájául szolgáló faváz elég komoly asztalos munkának látszik.

Egy másik Alfán nem tudták eldönteni, hogy hol legyen a jelvény, ha középre pont nem lehet rakni. Végül úgy látszik, nem a költségtakarékosság győzött.

Ez volt az egyik legérdekesebb rész. Torinó térképén lehetett mászkálni. A színes körök jelölték az autógyárakat és a karosszéria készítő műhelyeket, valamint a tuningcégeket. A szín az éves mennyiségre vonatkozik. Itt az idősebb olasz bácsik lelkesen mutogatták az unokáknak, hogy ők még ezt meg azt ismerték. A cégek közül csak néhány: Moretti, Abarth, Pininfarina, Bertone, Nardi...

Külön kiállítási rész volt a technikai fejlődésről. Ez egy érdekes "ékszíj", meg egy rugózó kerék.

Autobianchi Primula is volt kiállítva. Ezen próbálta ki a FIAT elsőként az elsőkerék-hajtást. A szélvédő sarkában a bejáratásra vonatkozó váltási segédlet volt beragasztva.

Volt egy rész, ami az autóhoz kapcsolódó "kegytárgyakról" szólt. A Dobló hátsó rész levágva csodás hűtőszekrényt ad ki, amint az az ábrán látható.

A teljes megzakkanás jegyében tervezett Gilera Darf, ahol az egyik oldalon ült a pilóta, a másikon meg a motor volt.

Az eredeti Alfa 33, és egy Ferrari F40 Competizione.

A "Hogyan vezessük el hülyén a kipufogót?" verseny győztese.

Így sorakoztak az F1-es és GP autók. Mögöttük az egész korszakot felölelő tudományos vetítés ment. A kerékvető helyén is mindig más volt kivetítve.

Tata Nano installáció.

Stola S81 tanulmányautó

És innentől még sok tanulmányautó volt kiállítva, természetesen kizárólag a neves torinói műhelyekből. Giugiaro, Bertone és Pininfarina volt leginkább. Ezek most csak így ömlesztve, a formájuk miatt:

A végére maradt két büntető kinézetű jármű. Ezek az amerikai piacra készültek, és úgy gondolták akkoriban az olaszok, hogy oda minél rondább, annál jobb.

Na, ez egy kicsit hosszúra nyúlt, de azért szép napot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.