Az Axel Music Live House tranai műintézmény évek óta a Torinóból kiszorított rockerek menedéke. Az ott hangosnak talált zene a falu szélén senkit nem zavar. Azt mondjuk nem lehet mondani, hogy a rockkocsma előtt piáló-cigiző közönség zavarná a helyi lakosokat, de erről majd később.

Egyik haverom - Paolo Baratti, ének - új zenekarának bemutatkozó koncertjére voltunk hivatalosak péntek este. Korábban már hallottam pár számukat, amiket próbán vettek fel, vagy stúdióban gyorsan, nem emlékszem. Akkor az jött le, hogy nem rossz, de hiányzott belőle a zúzás, és voltak hamiskás részek is. Úgy voltam, hogy OK, elmegyünk, meghallgatjuk, hiszen haver. Legalább elsörözgetünk a többiekkel.

Mivel Trana nem egy köpésre van Torinótól, és tőlünk se, ezért mindenki kocsival érkezett a helyszínre. Nagy elhajlásra nem számíthattunk. Kicsit amúgy is féltem, mert egy legutóbbi rockkocsmában igen stílusidegen koktélozás folyt ehhez beöltözött mixer emberrel a pultban. Nagyon hangulatromboló tud lenni az ilyesmi: nekem egy ilyen helyen sör-feles legyen, füst (OK, ez már nem lehet Magyarországon sem), és lerobbant arcok. De legalább kopott veszkók.

Itt a hely hozta az elvárhatót: jó gusztustalan falfestés, ami talán két bérlővel előbb keletkezhetett, de senki nem vette a fáradságot az újrafestésre. Kis színpad (monitor hangfalak már a színpad előtt, két széken), oldalt pult vodkapiramis installációval, másik sarokban kis keverő, egyben DJ pult. Tiszta Blue River hajó érzet, ringás nélkül, belmagassággal. Mindehhez autentikus rocker házaspár (?) személyzet társult, akik még akkor hallgattak ilyen zenéket, amikor azok eredetiben szóltak, és nem feldolgozásként.

Azt még mondjuk el kell képzelni hozzá, hogy 99%-ban ismerősök voltak a helyen, ezért rocker arcot talán ha 4-5-öt lehetett látni. Szerencsére sokan voltunk, megtelt a csehó az este 11:30-as kezdésre.

Ami az első ütemtől lejött, az az volt, hogy itt bizony nem lesz hamisság, ellenben lesz zúzás. Jól szólt a cucc, nem puhánykodott a dobos, Paolo pedig abszolút odatette magát a nyitó Fire Woman-ben. Ez pedig itt még nagyobb elismerés, az olaszok ugyanis valahogy nem tudnak kemények lenni. Nem véletlen, hogy a boltokban nem kapni "Az olasz death metál elmúlt 20 éve" című 10 részes válogatás CD-t. Itt pedig nagyon ment a hard rock vonal a srácoknak, annak ellenére, hogy nekem az énekesen kívül egyedül az egyik gitáros volt igazi rocker arc a maga kopott veszkójával és bőrnadrágjával. A többi meg lejön a képekről. Csak még egy jellemző elem: valamelyik számban slider helyett laposüveget alkalmazott a gitáros arc (nem a veszkós, a másik). De hogy lett volna valami az üvegben, esetleg meghúzták volna előtte/utána/közben, na, azt már nem. Srácok! Legközelebb furgonnal kell jönni úgy, hogy nem ti vezettek! És illemtudóan bekarcolni a koncert végére, vagy utána a haverokkal.

Mivel a lendület csak a koncert 2/3-énél ült le egy kicsit, amikor kevésbé ismert, illetve lassabb számokat játszottak, de egyébként végig volt húzás, és nem nagyon lehetett kivetnivalót találni az előadásmódban, ezért ezzel a résszel nem is foglalkoznék tovább. Fasza volt zeneileg az egész bő 1 óra. Na OK, pár csúcspontot azért kiemelnék: a régi Guns számok egytől egyig tetszettek, hallatszott, hogy a tagoknak is ez a kedvencük, Michael Jackson Beat It-je pedig még ezeknél is jobban oda lett téve.

Még kicsit osztom a közönséget, aztán jöhetnek tényleg a képek. Szóval szerintem azért elvárható lenne, hogy akik eljönnek meghallgatni egy előadást, azok ne aludjanak vagy a telefonjukat nyomkodják egész este. És igazán megihatnának egy sört még, elbeszélgethetnének a tagokkal, ahogy tette ezt a kb. 50 fős hallgatóság egy kis része. Pláne, hogy utána egész zsír rockdisco vette kezdetét. Még szerencse, hogy a "kemény mag" gondoskodott a bugyidobálástól a visszahíváson és "Vetkőzz!" bekiabáláson keresztül minden szükséges elemről. A többiek meg húztak haza az utolsó szám után 10 másodperccel, de ez már legyen az ő bajuk.

Mi mindenesetre legközelebb is megyünk, és nem csak a haverság okán, hanem sokkal inkább egy kis elsőlemezes Guns-érzés nergónival megtámogatott átélése miatt. Csak így tovább, Rocking out!

És akkor az ábrák:

Figyeljük meg az alvó párt és a telefonnyomkodókat (utóbbi itt népbetegség amúgy), majd a kép alapján próbáljuk kitalálni, hogy az milyen rendezvényen készült! A "lakossági fórumon" választ sajnos nem tudjuk elfogadni.

Ha ez megvolt, végre megtekinthetjük a zenekart is.

Itt a legjobb páros a zenekarból!

A dobos is tolta rendesen, a vetkőzés nála már az első szám után megvolt.

A tulaj a koncert vége felé igen elismerésre méltó módon elkezdte lepakolni a söröket a színpad szélére a zenekarnak. Ezt így kell csinálni!

A bedobált női alsóneműk. A mikrofonállvány így ugyan erős hasonlóságot mutat egy vőfélypálcával, de szerencsére a számok közötti sok süket duma itt elmaradt.

A veszkóval pedig zárnám soraimat. Welcome to the jungle, szép estét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.