Újabb evős bejegyzés veszi kezdetét. Legfőbb oka ennek, hogy a hétvégén meglátogattuk az országszerte híres Festival delle Sagrét Astiban.

Olasz ismerőseink már korábban mondták, hogy ők mindenképpen mennek erre a rendezvényre, és ez nekünk is erősen javasolt. Az esemény az evésről és az ivásról szól, illetve arról, hogyan jussunk ezekhez a dolgokhoz hozzá. Asti egyik nagyobb terén rendezik, és számos falu - idén 47 - képviselteti magát Asti tartományból, a rá jellemző ételekkel.

Mielőtt azonban beleélnénk magunkat a fesztivál hangulatába, emlékezzünk meg az utazásról. Mivel sokan mennek erre az evészetre, ezért a Trenitalia különvonatot indított Torinóból. Emiatt nem is lehetett az interneten előre jegyet venni. Mivel kicsit 10 után értünk a pályaudvarra, és 10.20-kor ment e vonat, ezért nem sok időnk maradt. A főszervező, Marco persze majdnem utolsónak érkezett a megbeszélt találkozóra, és csak akkor derült ki, hogy ő sem vett jegyet. Az automatáknál szép sorok kígyóztak, máshonnan meg nem sikerült jegyet keríteni (kávézókban is kapni amúgy), úgyhogy végül csak be kellett állni az egyikbe. Nem kapkodtuk el: 1 perccel az indulás előtt lett meg a jegy, amiről a vonaton aztán kiderült, hogy visszatérítik az árát, mert a fesztiválra ingyenes a vonat. Ennek megfelelően a vonat tele volt fesztiválozókkal, és először éltem meg olyat, hogy állni kellett rajta. Szerencsére csak 3/4 óra az út, úgyhogy nem volt vészes.

Megérkezéskor mindjárt belevetettük magunkat a tömegbe, ami nem volt szerény már akkor sem. Hamar lett mindenkinek nyakba akasztható tasak üvegpohárral, a későbbiekben ebbe adták a bort. Nagyon praktikus, mert így szabad marad az ember mindkét keze, és közben a bor sem tud kifolyni. Ha mégis, akkor a tasakban marad.

Gyakorlatilag az olasz ismerősök javaslatait követve álltunk be az első, és egyben leghosszabb sorba, ami Mombercellihez tartozott. Azt tudni kell, hogy sorba kétszer kell állni: elsőként a kasszánál, utána pedig a kajáért. Ja, és a borért. Akkor háromszor. De megérte, mert ehettünk szalonnával töltött olasz lángost, azaz friciulát. Nagyon finom, sokkal kevésbé zsíros, mint a magyar lángos, és nem olyan puha belül. Ehhez egy pohár barbera járt, mivel a Barbera d'Asti a legismertebb környékbeli bor.

Miután túléltük a legdurvább uszulást, tovább sodródtunk Calliano standja felé, ahol szamárhússal töltött agnolottit (töltött tészta) ettünk. Ez is nagyon finom volt, nem különben a hozzá adott másik pohár barbera.

A nagy meleg és a két pohár bor megtette a hatását, úgyhogy szereztünk vizet, majd kicsit lepihentünk a kevés árnyékos hely egyikén. Közben megérkeztek a milánói arcok is, néztük a hömpölygő tömeget, a mérhetetlen mennyiségű felfújható Törpillát és Barbapapát, a hangosba pedig bemondták, hogy elfogyott a polenta valamelyik standon. Ide kívánkozik, hogy az olaszok nagyon konzervatívak ételek terén. Szerencsére elég változatos az olasz konyha, mivel nagy az ország, de amúgy többnyire semmit nem esznek meg, ami nem olasz kaja. Mivel pedig Piemont híres a polentáról (= kukoricakása), és ősztől tavaszig amúgy is rengeteget esznek belőle, ezért aztán logikus, hogy egy ilyen fesztiválon is erre mennek rá először. Szerintem ez egy kicsit csőlátó megközelítés, de ez legyen az ő bajuk. Lényeg, hogy ideje volt újra enni!

Az utolsó állomás Mongardino volt, ahol barberás rizottó és "mun" volt a menüben. Ez utóbbi egy tiramisu-szerű, félig fagyott süti. Sajnos erről nem készült értékelhető kép, igazából a ronda, de finom kategória.

Ezzel annyira be is laktunk, hogy aznapra elégnek tűnt. A kemény mag még maradt 2-3 tányérnyira, de mi már elindultunk haza a tömeg előtt. Nagyon jó rendezvény ez, csak egy baja van: nem lehet ennyi ételt ilyen kevés idő alatt kipróbálni. Mindenesetre megjegyeztük, hogy mit ettünk, és ha legközelebb errefelé járunk, akkor már tudjuk majd, mit kell kérni az étteremben.

Köszönet Marcónak a meghívásért! Mindenki másnak pedig jó étvágyat kíván Mari néni és Józsi bácsi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.