Tegnap bevettek a Chinotto csoportba. Igazából még csak ketten voltak benne: az egyik kolléga kinevezte magát főnöknek, a másik a csoportvezető. Most már hárman vagyunk. Nekem még nincs beosztásom, mert csak kettőt ittam aznap. A Chinotto eléggé megosztja itt is a népeket, nekem ízlik. Ezen csodálkoztak a kollégák is, mivel külföldiek nem nagyon szokták szeretni ezt az üdítőt.

Amúgy az '50-es évek elején kezdték gyártani, ma már Chino néven fut. Törpenarancsból készül(t), ami evésre nem alkalmas, mert tök keserű. Az eredetit a San Pellegrino csoport termeli, de van már mindenféle, akárcsak kólából. Mivel régen nagy kultital volt, most próbálják meglovagolni a retro hullámot, de nem sok sikerrel. Az automatában nem mindig van, úgy kellett kilobbizni, hogy töltsék fel ilyennel is. Ha meg kifogy, akkor elfelejtik utántölteni, úgyhogy megint kezdődhet a lobbizás elölről. Ez a lobbitevékenység a csoport fő feladata, a másik pedig az automata ürítése Chinotto vásárlás által.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.