A Velvet nevezetű online bulvárlap egyik cikkét ajánlották nekem nemrégiben. Mivel a szerző az elszórt információmorzsák alapján Torinóban, vagy legalábbis annak közelében él, kettes szintű érdeklődéssel olvastam a véleményt. És ha már van egy ilyen 12 pont, hadd boncoljam itt is egy kicsit!

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Tovább olvasva meg kiderül, hogy szerintem hogy van.

1. Sorbanállás: ezzel a résszel egyet kell értsek: az olaszok nem tudnak normálisan sorban állni, de ennek ellenére - vagy talán éppen ezért -, nagyon szeretnek. Nincs olyan dolog, esemény, ahol ne lenne legalább egy kis sor. Ha nincs is szükség rá, megtalálják a módját, hogy legyen. Legjobb példa a Nina Zilli koncert volt, ahol az interneten vett, vonalkódos jegyet kinyomtatva kellett egy hosszú sorba beállni a kasszánál, hogy aztán átvehessük a normál, nyomdai jegyünket. Viszont a sorban lehet beszélgetni akárkivel, nem néznek hülyének emiatt, sőt. Ez bármire jó lehet, és egyébként megszokható dolog, de mindenképpen idegesítő jelenség a felesleges sorbanállás.
2. Zárva tartás: tény, hogy a boltok bezárnak ebédidő körül, de mivel engem nem érint, ezért nem is zavar. Sokszor viszont nincs kiírva a nyitva tartás, mert ezek az idők legtöbbször mindenhol ugyanazok, Csak én sosem emlékszem, hogy mikor nyitnak a boltok, és mikor vannak zárva. Többet kéne boltba járnom. A legtöbb szupermarket, vagy nemzetközi bolthálózat azonban folyamatosan van nyitva, és a környéken van nem egy vasárnap is nyitva tartó üzlet, ami amúgy általános trend. Megszokni nem gond, de sok értelme nincs ennek a szabálynak. Azt nem is tudom, hogy egy bolt dolgozói ilyenkor mit csinálnak, de erős a gyanúm, hogy inkább mennének haza korábban este, mint hogy ebédidőben órákig ne dolgozzanak. Mert cserébe a boltok este tovább vannak nyitva.
3. Szenvedély és érzelem: tény, hogy érzelmesebbek, mint a magyarok, de pont a reklámok szerintem éppen ugyanolyan gagyi marketingszövegeket használnak itt is és ott is. Ez a tulajdonságuk megszokható, ők ilyenek, de erre oda kell figyelni, mert különben könnyen (mű)sértődés lesz a vége. Cikizni nem szabad őket a túlzott érzelmek miatt, mert még ha igazat is adnak, akkor sem adnak igazat.
4. Ágynemű: ezt nem tudom, mert nem alszom itt hotelben. IKEA meg itt is van.
5. Kaja, kaja, kaja: a nulladik napon megszokható, és teljesen igazuk van! Abszolút nem zavar, hogy majdnem mindent az evés köré szerveznek, mert enni fontos. Szerencsére itt úgy kell keresni a rossz éttermet, minden vendéglátó egység megüt egy olyan alap minőségi szintet, hogy nem lehet nagyon rosszul járni, ha evésről van szó. És ez jó dolog.
6. Kenyér: ez az a hely, ahol le lehet szokni az otthoni kenyérsütésről, mivel a boltban, vagy még inkább a pékségekben (ebből sok van) kapható kenyerek nagyon finomak, és számos fajta kapható. Igen, van a toszkánai, ami sótlan. De van többféle, ami hasonlít a magyar fehér kenyérre, akinek ez kell. Ilyen a pugliai kenyér, vagy a bocconcini. Ami viszont nincs, az a rozskenyér, vagy a német típusú kenyerek, úgy általában. Érdekesség - bár szerintem ez a normális -, hogy a kenyerek sokkal hosszabb ideig elállnak, és nem megrohadnak, hanem kiszáradnak. De ez visszautalás az 5. pontra.
7. Konnektorok: sajna ez tényleg a leírtak szerint van. És az is teljesen kiszámíthatatlan, hogy az itt vásárolt elektromos berendezéseknek milyen konnektor kell majd. Felfogható egyfajta szerencsejátéknak is, de kevesen játsszák.
8. Színház: nem voltam még, nincs tapasztalatom. Viszont ami zavaró, hogy a mozikban és a TV-ben is mindent szinkronizálnak, ezért eredeti nyelven gyakorlatilag nem lehet megnézni semmit. Kivétel a Torinói Filmfesztivál, ahol feliratosak a filmek.
9. Este 4-kor: ez a köszönés-para feloldható egy sima "salve"-val, de amúgy is megszokható szerintem. A magyar köszönéshez képest valóban más, nincs annyi napszakra osztva egy nap, de nem vészes.
10. Eső: papíron tényleg több eső esik itt, mint Budapesten, de eloszlásban kicsit más. Sok esik egyszerre egy rövid periódusban, aztán hosszú szünet szokott lenni. Én nem tartom nagyon esősnek a környéket, mert bár mm-re lehet, hogy több van, de csapadékos napok száma érzésre kevesebb. És a csapadék egy része hó. Bár Torinóban ugyanannyi csapadék esik egy évben, mint Amszerdamban, de egy percig nem kéne gondolkodnom rajta, hogy hol szeretnék élni, ha csak a jó időjárás lenne a szempont. Azt se felejtsük el, hogy Torinó az Alpok tövében fekszik, szóval mediterrán éghajlatot elvárni legalábbis nem érdemes. A pára és szmog viszont igaz. Szerencsére Bricherasio már közelebb van a hegyekhez, magasabban is kicsit, ezért itt a légmozgás mindig kicsit kevesebb párával jár, szmog meg nincs is.
11. Nincs borravaló: szintén a nulladik napon megszokható, nagyon értelmes és praktikus szokás. Mindenhol így kéne. Mivel a munkahelyemen a kávéautomata bármilyen aprót elfogad, nem gond a sok visszakapott Eurocent sem.
12. Minden szép: tény, hogy nincs az az össze-vissza építkezés, mint Budapesten. Elég egységes a városkép, vidéken sem az van, mint sokszor látni Magyarországon, hogy egy tájidegen mediterrán ház mellett áll egy alpesi, amellett meg egy régi magyar parasztház. Sok épület védelem alatt áll, nem lehet mindenféle rácsokat, ablakokat, redőnyöket rakni rájuk, és ezt be is tartják. Talán emiatt tűnhet minden szebbnek, legalábbis Torinó belső részén. De a külváros sem olyan lerobbant, még a leggázosabb részek sem. Ami nekem a legjobban tetszik, hogy nem haltak ki a kis boltok a plázák megjelenésével. Pláza nincs sok, az is a városon kívül többnyire, így a belvárosi üzletek is mind pörögnek, és mindnek van szépen berendezett, sokszor igen ötletes kirakata. És hát ez is nagyban hozzájárul egy város szépségéhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.