Hoppá-hoppá! Eltelt egy hét a legutóbbi bejegyzés óta, itt meg azt mutatja a számláló, hogy egy hónap szaladt el azóta. Ezért ne bízzon senki az internetben, mert tele van hazugsággal. Kicsit elvesztettem a fonalat, ez tény. Meg tényleg volt hó is. Meg agility versenyek, meg vacsorák, bulik, amikre menni kellett. Folytassuk is mindjárt innen, a bulizástól.

Történt ugyanis, hogy az edzőmnek, egyik csapattársam feleségének és szerény személyemnek szinte egybeesik a születésnapunk. Gondoltuk, hogy együtt rendezünk valamit. Rövidre zárom a történetet: végül a különböző elképzelések miatt végül az edző (szül. Ilaria) születésnapja lett ez, amit szokásához híven egy isten háta mögötti hegyi faluban rendezett meg. A bulira kibérelt egy helyi közösségi házat, szerzett erősítőt meg hangfalakat, és vett piát. Nekünk csak ennivalót kellett vinni...illetve...be kellett öltözni valami jelmezbe. Persze én ezt elfelejtettem, ahogy kell. Csak az asszony és a csapattársam között folytatott beszélgetés során merült fel, az esemény előtti este.

Szombaton reggel még volt egy kis önkormányzatba menés (írtam már, hogy szombat délelőtt is nyitva van?), utána edzés, aztán kellett valami ennivalót összedobnunk, és persze kitalálni valamit az ominózus jelmeznek. Buli előtti alvásra már nem is gondolhattunk, pedig az is jól jött volna.

Végül kész lett a gombás-csirkemelles pite gyorsan, én elszaladtam venni fehér anyagot, meg gumit a Judit által kinyomtatott maszkhoz. Úgy gondoltam, hogy a szellem jelmez egyszerű és nagyszerű, bár valahogy volt egy olyan hátsó gondolatom, hogy lesznek még vele gondok.

Amikor minden összeállt, elmentünk Massellóba, a buli helyszínére. Kb. 30 ember volt hivatalos, amikor odaértünk, akkor ebből olyan 10 lehetett jelen. A jelmezekről annyit, hogy Tony barátunk tett ki leginkább magáért. Ő bérelt egy komplett középkori hercegszerelést, abban flangált. Volt hozzá még paróka is. A srácok többnyire nőnek öltöztek, jól kinyújtva a csajuk-feleségük ruháját. Azt tudni kell, hogy ezek a népek többnyire eléggé sportos hegymászó alkatok. Egy kiscsaj volt még bohócnak öltözve, volt egy Super Mario, de voltak jelmez nélküliek is. Én még tartalékoltam a szellemszerelést, mert közben kiderült, hogy rossz helyre vágtam rá a lyukakat a szemnek, és nem látok ki rajta. Meg alatta van a kezem is, és nem tudok benne enni meg inni.

Egy nagyon hosszú asztal volt megterítve, és persze tele volt a mindenki által hozott étellel. Mivel jellemzően párok jöttek, és 6-8 főre elég kaját hoztak magukkal, ezért kiadódott némi felesleg. Ettünk, amiből tudtunk, de hamar belaktunk. A bor kérdését egyszerűen rendezik ez az efféle házibulikban: lehet termelőktől venni egy egész demizsont lefejtő felszereléssel, és aztán ebből lehet kimérni a szükséges mennyiséget. Töménynek volt grappa és genepy is.

Miután mindenki evett-ivott, két srác behozott a szolgálati furgonból egy csocsóasztalt, és kezdetét vette a csocsózás. Kérdezték, hogy Magyarországon van-e ilyen. "Még jó, hogy! Majd' minden kocsmában!" Szólt a zene is, nem nagyon mentek olasz slágerek, amit ezúton is köszönünk a szervezőknek. Mi leginkább 1-2 emberrel beszélgettünk, de készültünk lelkileg a bepörgő bulira.

Többször hallottam már, hogy az olaszok nem tudnak bulizni. Ezt torinói diszkóban már meg is tapasztaltam, de gondoltam, a házibuli azért más - akárcsak Magyarországon. Ehhez képest nem tudtak beindulni. Egy bizonyos "mindjárt mindenki táncol majd" szintet elérnek, de annál nem jutnak tovább. Pedig minden adott volt: enni-innivaló, zene, hely pörögni, jófej emberek. Aztán rájöttünk, hogy ami hiányzik, az a TÖMÉNY!!! Be is vetettünk egy 50%-os cuccot, amitől pár embernek igencsak oldódott a hangulata, de ez is csak arra volt elég, hogy az egyik csaj végigénekeljen egy Manu Chao lemezt.

Eredetileg úgy terveztük, hogy ott alszunk, de végül inkább mégiscsak hazajöttünk, mindenki máshoz hasonlóan. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne éreztük volna jól magunkat, sőt! Csak sajnáltuk, hogy nem fejlődött ki az az egész éjszakás zenés-táncos, "ereszd el a hajam" szórakozás, amire úgy rákészültünk. De majd legközelebb!

Addig is mindenkinek boldog születésnapot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.