A kedves olvasók üdvözlését követően, ami éppen most történt meg beszámoló lesz olvasható a fenti eseményről.

A Torino Photo Marathon az Italia Photo Marathon része, és több nagyvárosban kerül megrendezésre minden évben. Idén Genova (március 22), Bologna (április 19), Róma (május 17), Milánó (június 17) után Torinóban (szeptember 27) került megrendezésre. Ez egy fotós verseny, csak kicsit másképp, mint a megszokott képbeküldős, határidős páyázatok. Idén, Torinóban közel 1400 résztvevővel.

Én mindenképpen szerettem volna idén részt venni, mert régen csináltam ilyen tematikus dolgokat annak ellenére, hogy szeretem csinálni. Tulajdonképpen régen fényképeztem valamit, ami nem utazás / táj. Szóval kifejezetten kapóra jött a TFM.

A szabályok egyszerűek:

• Előregisztrálás a weboldalon
• Az adott nap reggel meg kell jelenni a regisztrációnál, ahol az ember kap egy kis kártyát. Erre pecsételnek később. Osztanak pólót is, ezt illik hordani a nap során, de nem kötelező. Itt idén Canon cuccokat is el lehetett vinni tesztre 3 órára, előregisztrációt követően.
• Délelőtt 10-kor, délután 1-kor és 4-kor kell visszamenni a regisztrációhoz. Minden ilyen alkalommal pecsételnek a kártyára, és kihirdetnek 3 témát. Így összesen 9 témában kell fotózni a nap során.
• A fotóknak Torinó területén kell készülniük az adott napon.
• Témánként egy képek kell feltölteni másnap éjfélig a weboldalra, ahova már korábban regisztráltunk.

Három kategória van: digitális gépes, filmes gépes és instagram. Más megkötés gyakorlatilag nincs, inkább csak egy etikai útmutató, hogy hogyan-mit ne fotózzunk.

Az idei témák az alábbiak voltak a kihírdetés sorrendjéban (nem mindet lehet jól lefordítani olaszról, illetve idén piemontiról). A témákra kattintva a verseny kapcsolódó albumába lehet jutni.

1. Mozgásban
2. "Felfegyverzett beton"
3. Városi lét
4. "Zenét tartalmaz"
5. Nősnek lenni (ez valami piemonti szóvicc is volt, amit nem fogtam igazán)
6. Nyomás alatt
7. Odanézz!
8. Végtelen
9. Nagyvárosi reflexiók

Ennyit az elméletről. És hogy milyen ebben résztvenni?

Először is fárasztó. Az volt a koncepcióm, hogy keveset mozgok, mert nem ismerem jól a helyszíneket, így értelmetlen össze-vissza mászkálni a városban. Így is jó sokat gyalogoltam, és egész sokat autóztam is. Szerencsére nem sok cuccot cipeltem, eleve nincs sok, és nem láttam értelmét mindent magammal hurcolászni egész nap. De a fizikai fáradságon kívül szellemileg is le lehet fáradni, mire az ember kitalálja, hogy melyik témát hogy közelítse meg. Ilyenkor a témánkénti kb 1 óra nem is olyan sok. A gyülekezőkkor is sok idő elmegy, és persze enni-inni is kell a nap folyamán. Viszont aki nem ér rá egész nap, az is részt tud venni, legfeljebb a témák jó részét este csinálja meg.

Másodszor pedig nagyon élvezetes, hiszen ilyesmit a fotósulik házi feladatnak szoktak adni, amikor 1-2 témára van egy hét, itt meg mindent azonnal kell. Ráadásul 1-2 témán jól el kell gondolkodni, és egy-egy jól sikerült, nem sablonos kép lehetősége nagyon motiváló. Sokszor a könnyűnek tűnő témák adják fel legjobban a leckét. Szerencsére senki nem veszi túl komolyan ezt a versenyt, ezért a városban kolbászolók elég jó hangulatot teremtenek. A kötelező gyülekezől alkalmával is megy a komolytalankodás, ahogy kell. Érdekes látni, ki mit csinál, milyen koncepciót választ mondjuk akár a helyváltoztatásra, akár az egyéni, vagy csoportos feladatmegoldásra. Nem beszélve arról, hogy milyen jó dolgokat lehet felfedezni a városban, miközben a témáknak megfelelő jeleneteket keres az ember.

Összességében nagyon jó gyakorlásnak tartom, egész napos elfoglaltság sok mozgással, és agyilag is jól le lehet fáradni tőle, hogy aztán még este is azon pörögjünk, hogy mit csináltunk volna másképp. Sajnos nem vagyok elégedett az eredménnyel, jövőre sokkal jobban be kell osztanom az időt, és addig is sokat gyakorolni, hogy ne menjen el agyalásra túl sok energia, és jöjjenek az ötletek, amikor kell.

Nézzétek az albumokat, nyertest még nem hirdettek, de ha lesz, majd update-elek.

2013-as nyertesek

2014-es nyertesek

2015-ös képek

Én meg ezeket műveltem

Erőt, egészséget a mélyen tisztelt Olvasóknak!

Mindkettőre szükség van ugyanis ahhoz, hogy az ember kerékpárral járjon be dolgozni. Örvendetes módon egyre több bringást látok, amikor Budapestre megyek, és most már nem csak tavasszal meg nyáron, hanem ősszel, sőt télen is. Látszik, hogy sokan mindennapi közlekedési eszközként használják a bringát, és nem csak kocsmába járáshoz. Nyilván nem maradhatok adós én sem a vonatkozó bejegyzéssel.

Én nem mondhatom magam igazán biciklizős embernek, inkább csak hétvégén megyünk a haverokkal hegyre, de azt is csak nyáron. Viszont már korábban felmerült, hogy esetleg érdemes lenne így bejárni dolgozni, csak Bricherasióból ez nem igazán volt megoldható anélkül, hogy ne kellett volna valami nagyforgamú úton tekercselni.

Sokáig, pontosabban múlt hétig azt gondoltam, hogy a helyzet Cavourból is hasonló. Mígnem az egyik kollégám, akivel egyébként nagyon ritkán találkozom meg nem kérdezte, hogy miért nem használom a Moretta - Airasca bringautat. Kiderült ugyanis, hogy tavaly lett kész teljesen, így én is tudok munkába tekerni. Ez a bejegyzés most erről a bicikliútról fog szólni.

A történet ott kezdődik, hogy 1884 és 1986 között volt egy vasútvonal Airasca és Saluzzo között. Miután a vonal megszűnt, magára hagytak ott mindent a síneket és az épületeket is beleértve. Később jött az ötlet, hogy a sínek helyén lehetne bicikliút is. Ez nem hülyeség, ha belegondolunk: a nyomvonal megvan, a töltés a hídakkal kész, kevés a szintbeli kereszteződés, arról nem is beszélve, hogy kanyarből sem sok akad, és a szintkülönbség sem jelentős. Egyébként ilyen FIAT motorkocsik jártak rajta, szóval vasútként sem volt rossz (fotó: Beppe Sinchetto):

Végül a síneket felszedték, és az - akkor még csak murvás - bicikliutat 2011-ben átadták, 6 települést kötve ezzel össze. Az aszfaltozás a következő évben kezdődött, így 2013-ra az egyik fele, 2014-re a teljes 19 km-es szakasz szilárd burkolatúvá vált. Mondjuk amolyan olasz módon szilárddá, mert ahol én megyek, ott valamilyen csoda folytán kiamaradt vagy 5-600 m, amit versenybringával kell abszolválni. De legalább nem unalmas a hosszú egyenes.

A bicikliút térképe itt található.

Itt pedig a képek, amit jelentős szakmai (nem az én szakmám) nyomásra készítettem. Sajna többnyire telefonnal, és egy tisztíthatatlan szenzorú kis kompakttal, úgyhogy olyanok, amilyenek, de dokumentációs célra talán megfelelnek.

Ahol a bicikliút autóutat keresztez, ilyen táblák vannak. Nincs egyik félnek sem elsőbbségadást jelölő tábla. Kérdeztem a kollégáimat, hogy ilyenkor kinek van elsőbbsége. Persze senki nem tudta, de az általános válasz az volt, hogy ők bizony nem fékeznek, majd a biciklis megáll. Ez a gyakorlatban is kb. így működik, de kevés ilyen kereszteződés van.

Itt egy gyíkbéla, amint éppen a fenti elgondolás szerint hajt át a kereszteződésen. A bicikliút burkolata ilyen helyeken mindenhol elüt az autóút burkolatától.

A bringások felé demszkypöcsök is ki vannak téve (mi ezeknek a rendes nevük?), leginkább azért, hogy autóval ne hajtsanak a bicikliútra. Jobbra hátul egy volt vasúti épület, balra a munkába járós Atala bicó, amiről még lesz szó egy másik posztban.

A legforgalmasabb közútat így "keresztezi" a bicikliút. A legjobb, mi kapható.

Minden településnél van egy ilyen wikipedia-szerű tábla a látnivalókkal.

Általában ezt látja az egyszeri kerékpáros. Elválasztó festés mindenhol van, a kukorica is elég gyakori, nem beszélve az istállószagról, mivel az út többnyire tanyák és termőföldek mentén halad két nagyobb település között. Amint látható, az út nincs megvilágítva, ellenben megmaradtak a vasúti jelzők.

Újabb kereszteződés példa: itt a kis út csak valami földrek közötti, leginkább traktorral használatos fajta. Ilyenekből van több, de ebből sem sok.

Ugyanez a traktoros szemszögéből, amitn az elsuhanó Józsi bácsit nézi.

Hopp, itt megmaradtak a sínek! Ezeken biztosan jobban lehet esőben fékezni, ezért hagyták meg pont egy kereszteződésben.

Máskülönben ilyen minőségú az aszfalt. Nem rossz!

Az ominózus aszfaltozatlan rész. Mivel az olaszok már átadták nagy ünnepség keretében az egész aszfaltozott utat, így most senki nem siet befejezni. Talán majd az önkormányzati választások előtt...

Ahol kellett, építettek új kerítéseket a hídakra, de maguk a hídak csak újra lettek hasznosítva.

Itt már elfogyott a piros festék, így kockaköves lett.

Itt látahtó a legdurvább szintkülönbség. Meg a hírdetőoszlopok is, tövükben a szemetessel. Szerencsére ezekből nem dől ki a szemét, úgy tűnik, cseréik benne a zsákokat, vagy nem raknak bele semmit. Amúgy az egész út és környéke elég jól karbantartott, sok a szemeteskuka is.

Ez itt egy pihenő, de ebből sem akad sok.

A pihenőnél egy tájékoztató tábla is volt, amin bringás kirándulóútvonalak vannak.

Térkép, nevezetességek...

...leírás és az útvonal adatai: 15km, 75%-ban murvás, stb., valamint az itiner.

Kútból hiány van az út mentén, nagyjából ez az egyetlen Scalenghénél. A kút bevizsgáltatásának legolcsóbb, és egyben legolaszosabb módja az, hogy ráírják: nem ivóvíz. De itt a környéken ez senkit nem zavar, mert nagyon jó a vízminőség, szóval igazából simán lehet ebből is inni.

Ugyanezen a helyen van egy fabódé, amiben 3 automata kapott helyet, úgymint: kávé, üdítő, fagyi.

Ez utóbbihoz tartoznak papírkelyhek meg kiskanalak. Ezek nem képezik eltulajdonítás tárgyát. 3 féle ízből lehet választani, most éppen csoki, fior di latte (ez egyrészt a tehéntejből készült mozzarella, de itt vaníliás tejfagyi) és erdei gyümölcs. A teszt nem maradhatott el!

A szerkezet még nem tökéletes, ez ugyanis a csokifagyi lenne a képen, legalábbis én azt a gombot nyomtam meg. Viszont automatikusan adja a fagyit, csak aá kell tenni egy papírpoharat, amit aztán felemel, megtölt (figyelem, csavart fagyi!!!), és leenged. Kétségtelenül XXI. századi cucc.

Általánosan elmondható, hogy ez a koncepció elég jó bicikliutat eredményezett ebben az esetben. A felület teljesen rendben van, nincs sehol megsüllyedve, a vonalvezetése pedig még szépnek is nevezhető. Reggelente csak pár kutyasétáltatóval és futóval szoktam találkozni, de délután nagy a forgalom: sokan gyerekekkel bringáznak, sok a futó és gyalogló is, nameg a legújabb trendnek megfelelően ebike-kal szuperszónikus sebességgel surranó nyugdíjas is akad bőséggel.

Végezetúl még egy érdekességnek beraktam, bár ez már nem a bicikliút. Ilyen napelemes, ledes lámpák vannak a földekről becsatlakozó utakhoz szerelve. Így nem kell áramot odavezetni, nincsenek póznák, amik zavarnák a földeken kolbászolást, de van megvilágított kereszeződés.

Kellemes tekerést mindenkinek!

Nem tudom, hogy jött pont most, bő 1 év szünet után, hogy bejegyzést írjak, de érdekes történetbe botlottam a minap.

Bringázni voltunk egy kollágámmal és néhány haverjával, mert a hegyről lejövet a Chisone mentén gurultunk egyet levezetésképpen. Ahogy így gurigázunk, egyszer csak egy tisztásnál megáll a kollégám  - aki egy fiatal srác némi beszédhibával, családdal, fürdetésre, ebédre hazamenéssel, szóval csak semmi nem megszokott - és elkezfi mesélni meg mutatni, hogy 2007-ben mi hol volt a Tekniválon. Merthogy ő ott nyomatta, és nagyon durva volt.

A Teknival a nevében foglaltaknak megfelelően egy techno fesztivál (főként rave), ami soundsystemekből áll össze, a legalitás határán mozog, leginkább egy régi frankhegyi vagy hármashatár-hegyi bulihoz hasonlítható, csak sokkal nagyobb. Vagy Garancsi tó, de ezek mind jóval szervezettebbek voltak.

Itt történt ugyanis, hogy a leginkább francia kamionok bevetették magukat az erdőbe, a bulit fű alatt meghirdették, és egyszerre csak lett 40 ezer ember. Pont, mint az első Sziget Fesztiválon. Csakhogy itt nem volt víz, toitoi sem, szóval hamar elég kemény állapotok alakultak ki. Autóval csak nagyon messzire lehetett megállni, sokat gyalogolt mindenki össze-vissza az erdőben, a Chisone patak kapott mindent... ( a kép forrássa a www.dolcevitaonline.it)

A fellelelhető videók nappal készültek, akkor viszonlyag kevesen látszanak, de este állítólag (és nem csak a kollégám szerint) rémálomba fordult az esemény. Ehhez persze kellett a mindent elárasztó drogmentesség is, de ezzel együtt is a szervezés hiánya rányomta a bélyegét az eseményre.

Ez volt az első és utolsó ilyen buli a környéken, bár a rákövetkező évben is megpróbálták megszervezni, a hatóságok jó előre blokkoltak mindent.

Mindezzel együtt egy szép emlék lehetett sokaknak, és a kollágám is úgy emlékszik vissza, hogy a nehézségek ellenére nagyon élvezte a zenét, meg úgy az egészet, hogy az erdőben volt.

Végezetül itt egy összefoglaló video, hogy mifélék szóltak:

Sokszor (vagy mindig?) a meglepetések onnan jönnek, ahonnan nem számítasz rá,..