Jobb híján most egy kis történelmi kitekintés kér itt magának helyet. Mivel Torino mellett vagyok, nem lehet megkerülni a Fiat-ot, és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Ilyen "dolog" a lingottói egykori gyárépület, ami sok tekintetben számít különlegességnek.

A történet persze nem a helikopter leszállóval kezdődik. Amikor a Fiat 17 év után már elég nagyra nőtt, Giovanni Agnelli igazgatta épp a céget. Ő az autógyártásban látta a Fiat jövőjét, ezért párszor elment USÁ-ba, hogy az ottani menő autógyártást tanulmányozza. Erre alapozva gondolta ki az új gyár ötletét, ami Torino egyik külvárosában, Lingottóban kezdtek el 1916-ban építeni. Hirtelen készen is lett, 1923-ban indult meg benne a gyártás, és akkoriban Európa legnagyobb és legmodernebb, egyben legnagyobb gyára volt, egyben Torino és az olasz ipar jelképe is. A gyártási koncepció lényege az volt, hogy az ötemeletes épületben alul kezdték az autóépítést, és a gyártósoron felfelé haladva nőtt a készültségi fok. Mire a legfelső emeletre ért a sok fém, bőr, gumi és műanyag, addigra autó lett belőle. Ezt követően kihajtottak vele a tetőre, ahol a két döntött kanyarnak köszönhetően meg tudták küldeni az új járművet. Pár kör után a gyár másik végén lévő spirálon tudtak lehajtani újra a földszintre. (az alábbi fotó a Wikipediáról származik)

A gyár egészen 1982-ig működött, de akkorra már nem számított modernnek, így az autógyártást máshova költöztették (a közeli Mirafioriban lévő, jóval modernebb gyárat 1939-ben adták át, akkor még "csak" 22000 ember dolgozott benne, de 1967-re már 54000-re nőtt a munkások száma csak abban az egy gyárban!) . A híres  lignottói épületet azonban nem hagyták lepusztulni: megpályáztatták az áttervezését, és végül 1989-re elkészült a kívül eredeti formájában megőrzött, belül azonban hotelt, mozikat, koncerttermet, irodákat és bevásárlóközpontot magában foglaló LING8 (8 = otto olaszul), vagy ahogy most hívják, 8 Gallery. A spirál az épület végein megmaradt, így autóval a mai napig fel lehet menni, legalábbis különleges alkalmakkor. Egyébként az egyik ilyen spirálon lehet le-fel menni a pláza szintjei között. Sajnos a tetőre nem sikerült feljutnom, ehhez legalábbis asztalt kellett volna foglalni a tesztpálya közepén lévő étterembe, ami feltehetően nem olcsó mulatság.

A gyárról nagyon jó összefoglalót ad ez rövidke film, egyúttal segít elmélyedni a holland nyelv rejtelmeiben is:

Ha már ott voltam, kicsit szétnéztem a környéken is, ami gyakorlatilag egy munkások lakta nagy lakótelep. Érdekes módon amíg a régi gyárépületből divatos helyet sikerült csinálni, addig a hozzá vezető gyaloghíd túloldalán lévő, az egykori feliratok szerint feltehetően a 2006-os torinói olimpiára épült komplexum kihasználatlanul és töküresen áll...És sajnos ilyen példát is sokat lehet látni, ez a kettősség valahogy szintén jellemző az olaszokra. Ez hát Lingotto ma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.