"Itt van az ősz, itt van újra..." - mondaná Petőfi, ha erre járna. Bár erre kevés az esély, mivel a hegyekkel szemben inkább a pusztát részesítette előnyben, amiből itt mutatóban sincs.

Az ősszel azonban itt is együtt jár a szüret és a szüreti mulatság. Mivel pedig Olaszország borban elég erős, ezért a szüreti bál sem lehet gyenge. Nálunk konkrétan 1 hónapig tart, minden héten szerdától vagy csütörtöktől vasárnapig. A csúcspontot természetesen a szombat esték jelentik.

A különböző programok (borkóstolótól a hordógurító versenyen át a felolvasóestig minden) mellett a legfontosabb, hogy Bricherasio összes közigazgatási egysége kidíszítse a maga részét a saját színével. 8 rész van: zöld, narancssárga, citromsárga, sötétkék, világoskék, lila és bordó. Mi a Centro Storico (történelmi belváros) részbe tartozunk, ami meg piros.

Az egyes területek egymással versenyeznek, mindenki nagyon be van indulva, és kiveszi a részét a szüreti mulatságból. A felkészülési stádiumban minden rész nagyon igyekszik, hogy a legjobban kidekorált legyen. Nyilván ez nekünk csak a hónap felénél lett tiszta, addig nem tudtuk, mire fel ez a nagy készülődés.

Múlt héten kedden Cappella Moreri lakói óriási kartonembert raktak a főút mellé, műanyag, narancssárga szőlőfürtökkel a kezében. Minden oszlopon, minden körforgalomban - ami arra a területre esett - narancssárga masnik, szalagok. Centro Storicóban semmi...

Szerdán Cappelli Merli is bekékült: mindenkinek kivétel nélkül kék díszek voltak minden kerítésoszlopán. De Centro Storico továbbra is "normális" maradt.

Csütörtökön Prebenda rittyentett ki úgy egy útba eső körforgalmat, hogy majdnem átcsapattam rajta egyenesen a meglepetéstől. Centro Storicóban teljes nyugalom volt.

Pénteken Cappella Merli és Cappella Moreri is rálicitált az előző napi körforgalmas témára, már-már a közlekedésbiztonságot veszélyeztető módon beszalagozva a középső, üres részt. Nálunk kikerültek a piros díszek a kerítésre, de éppen hogy csak mutatóba.

Másnap azonban eljött a szombat! Délelőtt nem voltam otthon, délután kimentünk megnézni a bulit. Nagyon nem különbözött egy kosdi szüreti báltól, csak annyiban, hogy traktorok által húzott installációval vonultak fel a község részei. És ez volt az a pillanat, amikor igazán büszkék lehettünk arra, hogy Centro Storicóban lakunk (nem, mintha sok közünk lenne hozzá, de így adta). A legrégebbi városrész lakói ugyanis egy 5 méter magas csajt eszkábáltak, amint felhúzott szoknyában tapossa a szőlőt, miközben felsőtestileg sem vall szégyent. Hát ezért nem díszitgették a kerítéseket nálunk olyan vadul!

Azt hiszem, hogy a Centro Storicóban lakni most már egyértelműen menő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.