Itt a tavasz, tehát a tavaszi nagytakarítások ideje is. Ha már kész a ház, garázs, autó, bicikli, akkor jöhetnek a háziállatok! Mi sem tétlenkedtünk, nekiestünk az ebeknek, ahogy kell.

Első körben lenyírtam Diót, a pumit. Budapesti, igen profi puminyíró ismerősünk csak hüledezne az eredmény láttán, de nekem nincs sok választásom, mert itt senki nem tud pumit nyírni (nem kutyások kedvéért: minden fajtát máshogy - sokszor más eszközökkel - kell lenyírni, hogy normálisan nézzen ki). Az eb egyre jobban tűri a megpróbáltatást, szép mennyiségű szőr jött le róla, és meglepően kevés rasztásodott be a korábbi, kerti tartáshoz viszonyítva. Ezzel az első menüpontot ki is pipáltuk, Dévát, a mudit ugyanis nem kell nyírni, nem rasztásodik, valamint nagyon ügyesen öntisztul.

Ezután következik a fürdetés. Na, itt már akadtak gondok. Például az, hogy itthon nincs a fürdetésre alkalmas berendezés, hacsak nem abban a kádban végezzük, amiben mi is fürdünk. Eltekintve, hogy Déva előszeretettel fetreng bele mindenféle pudvába, erről a lehetőségről lemondtunk. Megkérdeztem az edzőt, hogy tud-e valami normális kutyakozmetikát, de nem nagyon tudott segíteni, mert az ő kutyáival nem kell ilyesmi helyre járni. Végül csak lett egy cím+telefonszám, Judit pedig bevállalta, hogy elviszi az ebeket.

Aznap Dió evett reggel kiásott és megevett valamit a kertben, így délután már fosással bojkottálta a fürdetést. Judit Dévával ment el, aki persze bepánikolt a bejáratnál. A mosást végző, kutyákhoz nem nagyon értő srác nem kereste az állattal a kapcsolatot, hanem egyből szájkosár használatát javasolta. Kevés dolgot után annyira Déva, mint ezt! Az erőszak nem vezetett eredményre, hogy is vezethetett volna, ezért végül a srác mondta, hogy ne legyen fürdetés, mert a szárítást nem fogja tudni megcsinálni, úgy meg megfázik a kutya. Ennek Judit igencsak örült, mert már az elejétől látta, hogy ez nem lesz ott jó. Csak kíváncsiságképpen rákérdezett a végén, hogy mennyibe került volna a fürdetés, amire kapott egy 35 EUR/kutya választ. Így spórolnak tehát a kutyák, el is különítettem az összeget jutalomfalatra.

Mivel a fürdetés probléma nem oldódott meg, ezért más megoldást kellett keresni. Egyik nap bementem a nálam népszerű BauBau-MicioMicio (magyarul: vaúvaú-miáúmiáú) állatipari egységbe új kötélért, mivel a régit elhagytam egy versenyen, vagy edzésen. A pultnál meg mit hirdettek? Természetesen kutyakozmetikát! De nem ám akármilyet, hanem önkiszolgálót!

Bejelentkezés után pénteken mentünk el. Az önkiszolgáló kutyakozmetikát úgy kell elképzelni, hogy valaki ott üzemeltetett egy ilyet, aztán felhagyott az iparral, és otthagyott minden eszközt. A befizetett összegért mindent lehet használni, és adnak sampont is (lehet bolhairtóst választani, a bolha pedig olaszul pulci, ejtsd pulcsi). Nincs időlimit, bármeddig el lehet mókolni. Az ebeknek ez nagyon jól jött, mert nem paráztak a fürdetéstől meg a a hajszárítótól sem túlzottan. Mindkettőt szépen meg lehetett fürdetni és szárítani, végül egész jól néztek ki, ahogy azt a mellékelt ábra szemléltetni.

A másnapi kiránduláson meg is állítottak az utánunk jövő turisták, hogy milyen fajták ezek, mert nagyon jól néznek ki. Na, legalább ennyit tudnak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.