A történet még júliusban kezdődött, amikor már körvonalazódott az itteni munka. Persze semmi nem volt biztos az utolsó pillanatig, de azért elkezdünk felkészülni időnyerés céljából. Nézegettük az olasz ingatlanos oldalakat, hogy hol mennyiért lehetne bérelni. Persze előbb meg kellett tanulni, hogy mire szűkítsük le a keresést, melyek a jobb részek a környéken, mi a fontos egy házzal/lakással kapcsolatban itt. Mivel előtte kertes házban laktunk, ahol kint voltak a kutyák, ezért az igények a következők voltak:

Vegyük sorba:

 

1. Az alapterület itt nem gond. A lakások jellemzően nagyobbak a magyarországiaknál. A főnököm mondta, hogy ő a kezdet kezdetén egy kis lakást tudott bérelni, ami csak 75 m2-es volt. Szóval mi inkább kicsit kerestünk itt, mert nem ok értelmét láttuk egy 150 m2-es hodálynak 2 főre.

 

2. A fentiek miatt a 2 hálószoba is megvan többnyire. De ami itt mindennél előbbre való, az a fürdőszobák száma. Ez minimum kettő akkor is, ha mellé már nem fér be lakószoba. És mindenhol kell bidének lennie, akár befér a fürdőszobába, akár nem. Mivel mi nem vagyunk azok a kifejezett bidéhasználók, ezért alternatív hasznosítási ötleteket szívesen veszünk.

 

3. A konyha már érdekesebb téma. Azt gondolná az ember, hogy az olasz étkezési kultúrával összhangban nagyon főz otthon mindenki. Sajnos ez csak részben igaz, amit alátámaszt egy EU-s statisztika is, miszerint jövedelem arányosan az olaszok költenek legtöbbet étteremre. Szóval sok lakásban – még ha nagy is a lakás – egy kis saroknyi konyha van csak minimális pultfelülettel, ami napi főzésre nem alkalmas.

 

4. Amint kiderült, a kertes ház fogalmát itt nem nagyon ismerik, legfeljebb nagyon falun találni ilyeneket. Kis saját kerttel jellemzően a nagyobb házak földszinti lakásai rendelkeznek, amúgy inkább a közös használatú zöldterület a menő. Viszont ilyen helyre kutyákat nem tudunk kiengedni, ezért igazából ez nekünk nem volt hasznos. Végül ez a követelmény tűnt a leginkább kritikusnak az összes közül. A társasházak itt is maguk döntik el, hogy lehet-e kutyát tartani, vagy sem. Sajnos sok helyen nem látják szívesen a kutyás bérlőket, mert félnek, hogy lelakják a lakást. Akik már adtak ki kutyásoknak, azok ettől nem tartanak. Volt, akinek ilyen szempontból sokkal durvább tapasztalatai voltak egy két kisgyerekes bérlővel, mint kutyásokkal.

 

5. A bútorozottság haszna Magyarországon is kérdéses. Szerintem mindenkinek ismerősek azok a hirdetések, ahol a bútorozott lakás annyit jelent, hogy minden szir-szart ott tárolnak a rokonok, ami már otthon nem kellett nekik. És persze ezért plusz pénzt kérnek, hiszen a lakás bútorozott. Na, ez a jóféle emberi szokás az olaszoktól sem idegen. Nem beszélve arról, hogy híres olasz stílusérzéknek többnyire nyoma sincs az ilyen berendezett lakásokban. Szóval végül abban maradtunk, hogy üreset keresünk, aztán némi bútort hozunk magunkkal, a többit meg megvesszük itt. Mert jó bútorboltból van egy csomó, már csak ezért is érthetetlen, hogy miért nem kerülnek be ezek a bútorok a lakásokba. A berendezetlenségnek azonban van itt egy nagy hátránya, nevezetesen, hogy konyha sincs benne. Semmi. Nulla. Ha ilyet bérel valaki, akkor az esetek 99%-ában vennie kell egy konyhabútort is gépekkel, amivel aztán ki tudja, mi lesz 4 év múlva (a bérleti szerződések itt 4+4 évre szólnak általában). Ez pedig nem kis költség, még 4 évre lebontva sem. Sajnos az üres lakások sem olcsóbbak jelentősen a berendezetteknél, bár alkudni a konyha hiánya miatt lehet.

 

Ami később lett fontos, az a közös költség és a fűtés, illetve a ház hőszigeteltsége. Ugyan itt egyáltalán nem mediterrán az éghajlat, mégis képesek még úgy hirdetni lakást, hogy dupla üvegezésűek az ablakok. A 30-40 éves házak hőszigetelése elég gagyi, akkor nem sokat adtak erre. Gondolom olcsó volt a gáz, amivel itt mindenhol fűtenek. A közös költség is elég változatos: volt, ahol a közös használatú nagy kerti medence üzemeltetése miatt kellett volna majdnem havi 100 EUR-t fizetni így. A fűtés pedig akkor jó, ha egyedi. Ez a feltétel többnyire teljesül, de jobb figyelni rá. Ezért a nagyobb házakban található lakásokban is leggyakrabban cirkó van.

 

Ha már a költségek szóba kerültek: Torinóban megfelelő lakást csak 800-1000 EUR körül találtunk, míg a 35 km-rel arrébb fekvő Pinerolóban ezért már egy szuperjó kertes házrészt lehet(ne) bérelni. Amúgy az árak 450-500 EUR-tól indulnak, amiért már egész normális lakást lehet bérelni, ha nincs az embernek két kutyája mellé. Kauciónak 2-3 havi lakbért kérnek el, emellett az ingatlaniroda is elkér ugyanennyit a bérlőtől is a szolgáltatásokért cserébe. Márpedig itt a legtöbb lakás ingatlanirodán keresztül talál gazdára – ez talán némileg magyarázza, miért van Olaszországban ötször annyi ügyvéd, mint a szomszédos Franciaországban. Cserébe az ingatlaniroda minden átjelentkezéssel kapcsolatos adminisztrációt intéz, ami azért nagy segítség tud lenni. A lakbér mellett közös költséget kell fizetni, ami változatos tartalmú, kb. a magyar helyzetnek felel meg (házban közös helyiségek fűtése, világítása, takarítása, kert gondozása, de néha benne van a lakás víz-csatorna díja is) Kell fizetni még szemétdíjat az önkormányzatnak, és nagyjából ennyi. Az összes költség árammal, gázzal, vízzel együtt a bérleti díjon felül nagyjából 120-150 EUR havonta, amihez pluszban jön a TV, telefon, internet költsége. Ez utóbbiak kb. a magyarországinak felelnek meg. Torinóban és pl. Pineroló belvárosában a parkolás is fizetős. Egy garázst vagy parkolóházi helyet bérelni legalább 70 EUR havonta, de az utcán parkolásért is fizetni kell mindenhol a helyi lakosoknak is. A lakásokhoz szokott tartozni 1 autónak hely, ami rendszerint benne van a bérleti díjban. Ennyit hát a költségekről.

 

Megvoltak a paraméterek, és elkezdünk keresgélni. Minden volt: torinói, tetőtérben lévő belső kétszintes lakástól kezdve egészen a megavidéki faluban lévő 200 m2-es, legmodernebb technológiával felújított parasztházig, ami még készen sem volt teljesen. De ezekről, meg a végső megfejtésről majd a következő posztban. Akkor már képekkel illusztrálva.