Tisztelt Olvasók!

Beindult a szabadtéri koncertek időszak, nem maradhattunk ki hát mi sem, elmentünk a Torinói Jazz Fesztivállal párhuzamosan zajló Fringe Fesztivál egyik jeles eseményére.

A fesztiválról annyit, hogy minden nagyobb európai városban szokott lenni, és nem zenei, hanem inkább összművészeti. Elvileg a feltörekvő tehetségeknek ad lehetőséget a fellépésre.

De mivel Olaszországban vagyunk, ezért már 8 lemezzel rendelkező zenekarokat is hallhatunk itt, mint például az általunk megtekintett és meghallgatott Mr. T-Bone & The Young Lions. A zenekar trombitás-énekes vezetője, Gigi De Gaspari nem ma kezdte: játszott olyan híres zenekarokban, mint a Slackers, a New York Ska Jazz Enseble, Tokyo Ska Paradise, Dr. Ring Ding, The Toasters...azt hiszem, ennyi elég is. (Akiknek ezek nem mondanak semmit legyen elég annyi, hogy a világ leghíresebb ska zenekarai. Akinek a ska sem mond semmit, az keressen rá a Youtube-on!)

Meló után - már aki melózik - begurultunk Torinóba, megint hatalmas szerencsével találtunk parkolóhelyet a Ponte Umberto I mellett, aztán elsétáltunk a Pó folyó melletti parkba. Nagyon kellemes tavaszi idő volt, tele a park kutyákkal, biciklisekkel, üveges sörökkel szaladgáló fiatalokkal. Azért jelentősen nem növeltük az átlagéletkort! Nyilván a korábban beszerzett piknik célú takarót nem vittük magunkkal, ami így utólag mindenképpen hiba volt. A takaró amúgy kb. ezt látta volna:

Jobb híján a széldzsekire telepedtünk le  színpad közelében, egy nagyobbacska gandzsafüst kellős közepén. Olaszországban legjobb tudomásom szerint nem legális a marihuána, de sokan úgy kezelik, mintha az lenne. Nekünk aznap ingyen volt, olyan mértékben tolták a környező csoportok (akik persze hoztak piknik takarót maguknak!). éppen kezdtük magunkat jól érezni, amikor eszembe jutott, hogy nincs a kezünkben sör!!! A gondolatot tett követte, és mivel a színpad egy kocsmából nyílt, nem kellett messze mennem.

Itt tennék egy rövid kitérőt az olasz pultkultúra mezejére. Diszkani vágyó fiatalok, vagy egyszerűen koktélozással fiatalságukat visszanyerni próbáló öregek úgy vehetnek a legtöbb helyen alkoholt, hogy előbb fizetnek a kasszánál, utána pedig a cetlivel kikérik a pultnál az italt. Persze így van ez a benzinkutaknál is, vagy Imolában a veteránbörzén, tehát eddig semmi meglepő. A szórakozóhelyeken azonban az egyszerűség kedvéért egységár van, azaz ugyanannyiba kerül 3dl sör, mint mondjuk ugyanennyi ütős koktél. Az "ugyanannyi" pl. a kedvenc (=itt voltunk már vagy kétszer) torinói diszkónkban 10 EUR.

Visszakanyarodva a rendezvényre, látom ám sorban állás közben, hogy 4 a sör. Örültem is, hogy egész korrekt a dolog fesztivál létére. Aztán a 4-ből a kasszánál már 7 lett, tekintve, hogy fesztivál van. Ezért a 7 EUR-ért (unortodoxok kedvért közel 2100 Ft) kaptam egy pohár sört a pultnál. Persze lehetett volna kérni valami koktélt, de abszolút sörre voltam hangolódva. Ezek után úgy vittem vissza Judithoz a sört, mintha folyékony arany lenne! Mondjuk finomnak finom volt, de akkor is kicsit drága. Amikor a szórakozást láthatóan már korábban megkezdett emberek egyensúlyoztak egy kezükben 4-5 összefogott pohárral (8-10 ezer Ft értékű cucc), nem is mertem odanézni, inkább elfordítottam a fejem.

Végül több, mint 1 órás késéssel elkezdődött a koncert is. A zenekar profin be volt öltözve, ahogy kell. Nagyon stílusos volt az ezüst öltöny mindenkin. Jól is szóltak, nem volt gond az erősítéssel. Inkább swing vonalon mozogtak, meg lassabb számokat is játszottak, ezért így idő után kicsit leült a buli, nem táncoltak az emberek. Amúgy is mindenki elég messze helyezkedett el a színpadtól, úgy látszik, ez itt így szokás. Viszont nagyon színesítette a koncertet Mr. T-Bone szájharmónikázása. A világítást külön kiemelném, mert annyira rossz volt. Az ember csak kék és zöld fényekkel operált, ami amúgy is igen előnytelen, emellett nem látszottak a zenészek. Legközelebbre elég lesz egy 100-as izzó is, elfekvő készletből.

Amikor aztán jött volna a pörgősebb rész, hirtelen elment az áram. De úgy mindenhol, ahogy annak lennie kell. Próbálták visszakapcsolni, de nem ment. Mi feladtuk olyan negyed óra után, és elmentünk keresni egy olcsóbb kocsmát. Hamar találtunk is egyet, ami a Torinói Jazz Fesztivál egyik helyszíne volt még előtte pár perccel. Itt már két sört adtak 7-ért, nem volt kérdés, hogy jó helyen vagyunk-e! Kiültünk a nagyon hangulatos teraszra, ami valahogy nekem a Római partot juttatja eszembe, és puttyadtunk egy kicsit. miután megittuk a söröket, visszasétáltunk a korábbi helyszínre, ahol közben lett áram, és ment a zúzás meg a táncolás. Meghallgattuk a záró számot, aztán elindultunk haza.

Azt fejtegettük, hogy ha itt beindul a kiülős szezon, akkor sokkal többet kell bejárnunk Torinóba, a Pó partján lévő helyekre, mert nagyon jól adják! Így legyen!

Végezetül pedig mellékelve az egyetlen videóklip a zenekartól. Szép napot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.