Még szerdai sztori, hogy sikerült elég későn felkelnem, ezért a nap is csúszva indult. Az igazság az, hogy az otthon eltöltött utolsó két hét elég húzós volt, és igazából még csak mostanra sikerült itt kipihenni. Sajnos a reggeli henyélésnek csütörtöktől vége szakadt, de úgyis itt a hétvége.

A munkás hétköznapok kezdete előtt még mindenképpen szerettem volna elmenni a Francia Alpok felé. Ki is néztem magamnak a fenti erődöt, hogy majd jól végigjárom. Így egyrészt kirándulok hegyen, másrészt nem csak fákat fogok látni, hanem egy helyi nevezetességet is.

Az erődrendszer Fenestrellében található, innen 35 km-re, azaz 3/4 óra autóútra. Már maga az út is nagyon szép, a hegyek között kanyarog a völgyben és aranyos helyi falvakon keresztül vezet. A falvak nevei itt már majdnem fele arányban franciák, mint Mentoulles, Depot, Chambons, Roure. Ez jól mutatja a határ közelségét, és a Piemontban általában meglévő francia-olasz keveredést. Még sokat fogok szerintem erre kolbászolni, úgyhogy jobban ebbe nem mennék most bele.

Az erődhöz érkezve persze kiderült, hogy nem ám úgy van, hogy csak felmegyek. Az egészet végigjárni fél nap, naponta egy csoport indul reggel 9-kor, úgyhogy nekem maradt az 1/3-ig felmenő, 3 órás vezetett túra. Olaszul.

A 4000 lépcsőből így csak 150-be kóstoltunk bele, az út nagyobb része a fal mellett, de belül haladt. Nagyon érdekes egy ilyen erőd. Ez viszonylag új építésű: az 1730-s évektől kb. 100 évig épült, úgyhogy nagyon átgondolt és modern dolgok is vannak benne. Ilyen a föld alatti helyiségek világítása, a szintén föld alatti ivóvíz tároló, az ágyúk feljuttatására (állati vontatással persze) szolgáló kötélrendszer, a lőportároló kialakítása, és még sok hasonló okosság. Elmondta az idegenvezető csaj azt is, hogy olyan kenyeret tudtak sütni, ami 3 hónap után is ehető volt. Az erődből mindkét irányban több falunyira el lehetett látni, teljes kontroll alatt tartva ezzel a francia-olasz határt. Rabokkal együtt pedig bőven 1000-nél is többen voltak az erődrendszerben. Kaptam egy angol leírást, ez azért sokat segített. Ez megtalálható a vár weboldalán is itt (a bal felső sarokban az "English version"-ra kell ráállni, majd PDF-ben letölteni az anyagokat, akit érdekel). A sok mászás és a csoportos haladás miatt sajnos nem sok kép született:

Csak érdekességképpen: a bejáratnál már téphetünk kutyaszaros zacskót. Itt szinte mindenhol gondolnak a kutyásokra is.

A vár alsó része, ez épült meg legkésőbb, de ez a legnagyobb. Itt van a börtön is, amit 1920-ig használtak ebben a funkciójában.

 Helyi anyagból készült minden, a tető pl. ilyen kövekből.

Lépcsőből van közel 4000 foknyi. Különlegessége, hogy fedett a cucc. Így viszont felmászni rajta nem nagy élvezet, mert csak a lőréseken lehet kilátni. Ide is felhúzták az ágyúkat.

A lépcsők állapota hagy némi kívánnivalót maga után. Főleg lefelé nehéz rajtuk közlekedni.

Az alsó várrész az egyik ágyúzós helyről.

Ez meg az első 1/3-nyi magasságból a kilátás. Jól adja!

Cuki hétvégi ház, csak nagyon macerás füvet nyírni a ház körül. Meg a focilabdáért is sokat kell menni, ha legurul a rézsűn.

A '80-as évek magyar családi házainak ékessége: a boltív. Minden konyha és étkező között megtalálható. Itt sem fukarták, biztosan volt pénz bőven.

Növényzet mindenhol van, ahol nincs, ott is.

Végezetül pedig kiderült, hogy a szentképek gyakorlatilag hiperrealista műalkotások.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.