Hogy ne érjen kint túl sok meglepetés, elhatároztam hogy felkészülök a napi életvitelhez szükséges dolgokból. Egyik ilyen az olasz zeneipar remekeinek megismerése, mert ezek nem nagyon jutnak el külföldre. Okai ennek: olaszul énekel szinte mindenki, illetve a másik talán az lehet, hogy nem igazán követik a nemzetközi trendeket, hanem sajátos olasz zenei ízlésük van, és inkább abban utaznak.

Ahogy nézegettem, a San remói fesztivál a mai napig nagyon menő, egyúttal nagyon hasonló zenéket nyomat, mint akár 1951-ben. Íme az idei nyertes, Roberto Vecchioni. San Remóval még szeretnék majd foglalkozni, de nem most. Hasonló a helyzet az olasz skával, ami elég erős Torino környékén. A videóklippek pedig több posztot is megérnek majd.

De most jöjjenek inkább az aktuális olasz zenék!

Subsonica, a kötelező rekedtes férfi hanggal.

Caparezza, az olasz Sub Bass Monster.

Az Articolo 31 Sesame Street Style klipje

Daniele Silvestri. Sajna ennél azért vannak rosszabb számai is.

Noemi, a helyi X-Factor felfedezettje bluest énekel szépen.

Kicsit Nyeső Maris a csaj, de nem rossz. Cristina Dona

A végére pedig egy meglepetés nóta!

Ha vannak még jó tippeitek, írjátok meg!

További kellemes hétvégét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.