CSOKI!!!!!!!!!!!!!! - erről lesz szó most.

Csak mert Torinóban minden évben megrendezik a ChioccolaTO nevezetű fesztivált, aminek egyrészt a neve egy elég rossz szóvicc (mintha az ilyesmit Magyarországon is kedvelnék), másrészt pont olyan, mint mondjuk a WAMP, csak az iparművészeti alkotásokat meg is lehet enni. Tehát egy viszonylag kis vásár a Piazza Vittoria Venetón menő csokiknak, amelyet folyamatosan a témához illő előadások is kísérnek.

Mindjárt itt az első kép is, ami a vásár kezdete. Érdemes a bal felső sarokra fókuszálni, annál is inkább, mivel a lufibödönből kifolyó légcsoki mindenre emlékeztet, csak csokira nem.

Aztán lejebb már az esemény legmenőbb terméke, a forró csokiba és mogyoróba mártott banán, eredeti olasz hurkapálcikán. Filléres vacak a kézműves csokikhoz képest, mégis ehhez álltak sorban a legtöbben. És nem csak gyerekekkel. Aki kicsit is adott magára, annak volt a kezében egy ilyen. Mi nem adtunk.

Inkább kerestünk valami jó kis extra csokit, valamilyen furcsa ízesítéssel. Sajnos azonban rá kellett jöjjünk, hogy itt egyszerűen ilyen nem létezik. Vagy csak a pult alól. Az olaszok ételek tekintetében ugyanis eléggé konzervatívak. Még a déliek sem esznek meg minden északi kaját - hogy csak a polentát említsem - és fordítva. Mármint nem úgy, hogy az északi kaja meg nem eszi meg a déli olaszokat! Szóval ahogy csak a saját ételeiket eszik leginkább, úgy csoki fronton sem mozdultak el az egzotikus dolgok felé. A legtöbb kézműves csoki is vagy sima étcsoki volt, esetleg fehér csoki, vagy maximum mandulás, vagy maximum mogyorós. Végül be kellett érnünk két doboz ajándékba vett bonbonnal, meg 1-1 forró csokival, ez utóbbi meg túl édes volt.

A fentiek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, főleg, mert ez volt az egyik első igazán meleg tavaszi nap Torinóban. A kávézók kiülős szekciói megnyíltak, a nap melegen sütött, az emberek pedig vidáman ténferegtek a pultok között. Ahogy az a lexikonokban a "tavasz" címszónál meg van írva.

Végezetül pár szemléltető ábra következik. Mindjárt az elsőn egy működő csokigyártó gép látható. Nem volt olyan nagy, simán beférne a garázsba, ha lenne.

Aztán itt vannak a csokilikőrök, eléggé tetszetős üvegekben.

Ezek a kis nyomiságok jellemzőek Piemontban. Praktikus amúgy, mert sokféle ízt ki lehet próbálni. Volt is sorban állás!

A tér másik oldalán ilyen "strandon" lehetett becsokizni.

Volt, akinek megártott a csokis banánból elfogyasztott jelentős mennyiség. Szegény csaj próbálja hazavezetni a barátját, aki látszólag eléggé odavan.

Végezetül pedig az örök mondással búcsúzom: "Itt a Húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil 3:0!"

Kellemes ünnepeket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.