Ha Olaszország és karácsony, akkor panettone! Bár a megélhetési élelmiszeriparnak nem igazán kedvez ez a hagyományos olasz termék, mégis minden karácsonykor és húsvétkor tele van vele az összes bolt. E nélkül itt elképzelhetetlenek a fenti ünnepek, és tulajdonképpen igazuk is van, mert általában nagyon finom sütik ezek.

Nem kell komoly dologra gondolni: a panettone nagyon hasonlít a gyümölcskenyérre, és tipikus formája van, amit minden valamire való, régi panettone sütő cég sajátjának tart. Leginkább egy fejbevágott szakács sapkájához hasonlatos. Belül kandírozott gyümölcsök és mazsola van benne, de van csokis is, meg olyan, aminek a tetején cukormáz van. Szerintem a legegyszerűbb kivitel a legjobb, meg amúgy is ez a hagyományos.

Idén (eddig) három ilyen hagyományos típust sikerült kipróbálni, ezért, meg mivel közeleg a karácsony, és addig már újabb versenyző nem lép ringbe részeredmény hirdetése indokolt.

Motta: Il panettone

A dobozt könnyű kibontani és visszazárni is kulturáltan lehet. Ez nekem fontos, mert a rendszerint szép dobozokban szeretem tartani a panettonét megbontás után is a konyhában. Ugyan kicsit sok a kandírozott gyümölcs aránya a mazsolához képest, de a tészta állaga nagyon ott van. Könnyű, de azért érezni, hogy van benne anyag. Erős közepes cucc. Pedig a Motta a legrégebbi: 1919 óta sütnek Milánóban.

Balocco: Il panettone

1927 óta létező cég, nem ma kezdték, meg közel is vannak. Mondjuk a névválasztás (a sütié) nem túl egyedi. Bár a dobozt kissé jobban kell tépni, ha hozzá akarunk férni a kalácshoz, de végül sikerült nem tönkretenni. Belül  nagyon OK,  a legjobban hasonlít a képeken szereplő "hagyományos" panettonéhoz. Felül sötétre van sülve, belül szép sárga, és tele van gyümölcsökkel. Sajna a mazsola aránya itt kicsit túlzott, pont a Motta ellentéte ebből a szempontból. Viszont a tésztája a legfinomabb mind közül.

Melegatti: Panettone Classico

A verónai cég nem kevesebb, mint 118 éves! És mivel ez gombócból is sok, nagyon voltak az elvárások. Arról nem beszélve, hogy magunkak tulajdonítják a másik hagyományos sütemény, a pandoro feltalálását. A dobozt itt rombolni kellett, belülről viszont nagyon szép panettone kacsingatott ki. Ebben volt a legtöbb mazsola és kandírozott gyümölcs, ráadásul jól eltalált arányban. Sajnos a tésztája már nem sikerült ilyen jól, mert a hármasban a legszárazabbnak tűnt, kicsit nyúlós is volt evés közben. Emiatt viszont bukta a tesztet, de azért ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne.

Végszó: aki teheti, kóstolja meg egyszer a panettonét. Mivel itt nincs kalács, ezért reggelire ezt lehet enni, legalábbis akkor, amikor szezonja van. És ez sajnos évente csak kétszer fordul elő, pedig én szívesen ennék máskor is. egyelőre azonban úgy tűnik, kevés vagyok ahhoz, hogy miattam év közben is gyártsanak ilyesmit. Talán majd jövőre.

Addig pedig kellemes ünnepeket mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.