A szombati nap jó híre: sikerült kihúzni egy tételt a múltkori kívánságlistáról. Köszönhetően egy volt kollégám tanácsainak, meg az itteni edző által javasolt boltnak, lett jó túrabakancsom!

A bolt weboldalát (www.gulliversnc.com) érdemes megnézni, annyira gagyi. Ehhez képest a boltban az általam elképzelt cipőfajtából volt vagy 30 féle, és a többség a méretemben is rendelkezésre állt. Ugyanígy minden más hegymászó felszerelésből Dunát Pót lehetett volna rekeszteni. Az árak alapértelmezésben a hazainak felelnek meg, vagy kicsivel olcsóbbak, de most elég nagy akció volt, az én bakancsomra is -20%. Akit mélyebben érdekel a cipellő, az itt olvashat róla --> olvasni akarok a cipellőről, ezért rákattintok erre

Persze egyből ki kellett próbálni, úgyhogy a boltnak otthont adó Torre Pellicéből továbbautóztam Villanováig. Az egész csak 1 óra otthonról, a vége nagyon szép szerpentines. Innen aztán már nincs tovább, a falu előtt egy parkoló van, ahonnan gyalog kell tovább menni. Az ábra szerint itt a kendős nénik simán felküldik az emberüket a PB-palackkal és egy hatalmas I-betűvel, úgyhogy én sem aggódtam.

Maga a falu nagyon kicsi, pár házból áll csak. Jó, ha a felében laknak, több házra ki volt téve, hogy eladó. Lehet, hogy pár év múlva már senki sem fog itt lakni. Mindenesetre a helyi kocsmárosné szerint 40 ember lakhat most a faluban és a körülötte lévő gazdaságokban. Ilyen elhagyatott az egész, de nagyon szép:

Ezzel a személygépkocsival meg bödönnel sem hordanak már tejet...

A Bélák is rég elmentek gondolkozni valahova máshova:

Na, de a lényeg: a megcélzott csúcs aznapra a Colle della Croce (franciául Col Lacroix) volt a Willy Jervis turistaház érintésével. Nem tudom, hogyan nem sikerült odagörgetni még néhány követ, és így megcsinálni a 2300m-t, de úgy látszik, nincs is tervbe véve. Marad 2299m. Az útvonal ezen a térképen látszik, kék körökkel van jelölve egészen az 1230m-en lévő falutól a csúcsig:

A turistaházig viszonylag lazán el lehetett jutni, mert egy patakmederben vezetett az út, néha azon az erdei úton, amit a helyi lakók is használnak arra alkalmas járművekkel.

Itt minden második autó a mai napig a régi Fiat Panda 4x4, talán nem véletlenül, mivel az autóút ilyen:

Kb. 1,5 óra gyaloglás után értem a Willy Jervishez, ami egy bazi völgy bejáratánál található. Meglepetésemre volt még itt 1-2 másik ház is, ahol tartottak állatokat, meg volt némi földjük is. Mondjuk nagyon le voltak pukkanva, inkább úgy nézett ki a dolog, hogy már nem tudnak innen elmenni.

A turistaház viszont szép nagy volt, szuper terasszal. Az ablakokon található virágláda-tartókba deszkát lehet tenni becsukott állapotban, aztán jöhet a vihar, meg a hó! 

A völgy meg így néz ki. Néha elmegy keresztben egy-egy terepjáró, vagy traktor, és persze rengeteg montis. A birkák eszeveszetten kolompoltak, még a csúcs előtt is lehetett hallani őket. A völgy jobb oldalán lévő hegyek gerince az olasz-francia határ.

Innen további bő 1 óra gyaloglással lehet elérni a csúcsot, ami pont a határon van. Az út több helyen mesterségesen is ki volt építve kőből. Itt egy működő hágó lehetett annak idején, amennyire látszott. Mindenesetre bakancsot betörni éppen megfelelő volt. Felfelé haladva hamar egyre hidegebb lett, aztán beértem a felhőbe, és onnan elég zord lett az idő egészen a csúcsig. Fent semmit nem lehetett látni, csak egy romos menedékházat, meg a csúcsot jelző táblát.

 Visszafelé haladva már előtűnt a ködből a kövekre felírt "Üdvözöljük Olaszországban" felirat is.

 A turistaházat visszafelé sem lehetett kihagyni, mert belül mérték a forró csokit ("megáll benne a kanál" típusút), meg a lekváros sütit. Aztán már csak a faluba kellett visszajutni, miközben a birkák mellett tartott állatokat mutatták be az út mellett.

Egy arra járó idősebb túrázó szerint a kecskék elég problémásak, mert csak úgy lézengenek a hegyen össze-vissza, és nem tudni, hogy melyik kié.

Végül újra megérkeztem a faluba. A bakancs nagyon bevált, ez alatt a néhány óra alatt nagyon kényelmes és meleg volt, és szerencsére nem törte fel sehol a lábam. Az eső is csak hazafelé menet esett egy kicsit, úgyhogy mindennel szerencsém volt aznap. Az biztos, hogy ide még visszajövök!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.