Eladó Calsazio, egy komplett falu a Gran Paradiso tövében. A ebay-en hirdetik.

245.000 EUR-t (kb. 76 millió Ft) kérnek érte, ami egy teljesen átlagos, 80-90 m2 körüli, használt lakás ára Torinóban. 14 házat tartalmaz a vételár, állítólag a lakók döntöttek úgy, hogy eladják a falujukat.

Sajnos jellemző, hogy a völgyekben, gyönyörű helyen lévő régi falvak kiüresednek, és ott állnak elhagyatottan. Ilyen helyeken simán lehet venni házat 10.000 EUR alatt is. Hiába lennének jól hétvégi háznak, Olaszországban most nem éppen olyan a helyzet, hogy az emberek hétvégi házat vegyenek. Ezekről a helykről munkába járni többnyire elég macerás, ezért is köktöztek be innen a városokba, vagy leglább a közelebbi falvakba. A másik gond a házak állapota: a vízszigetelés például nem erősségük, ezért elég sokat lehet rájuk költeni, amíg jól lakható épület lesz belőlük.

Akar azért pozitív példa is, amikor ilyen házakat megcsinálnak menőre. Ilyen a Casa Up is, amiről itt vannak képek. Az utolsón, meg ezen a linken látszik, hogy hogyan nézett ki a ház eredetileg. Az építész Enrico Scaramellini, a ház a comói tó fölött van, a svájci határnál.

A kép az ebay.it-ről szárazik.

Igen, tudom, hogy nem volt bejegyzés ősidők óta, de zajlik az élet. Télen síszezon van utána meg szinte egyből lehet menni a tengerre napozni. Mindezt tetéztem egy költözéssel, és akkor még a kutyás dolgokat nem is említem. Ha meg történik valami, és nem írom meg egyből, akkor már nem jön később az ihlet, így nem is lesz belőle poszt. Ez van.

Van viszont valami más is, amit talán érdemes megírni, hiszen nagyon jellemző az olaszokra. Tulajdonképpen egy nagyon kicsi boltról lesz szó, ami nem is bolt. Meg ennek kapcsán a helyi kajavásárlási szokásokról.

Ez a "bolt" Cavourban található, az egyik főutcán (főutcából kettő van összesen). A felirat szerint tejbolt. Nagyszerű. Lépjünk beljebb!

Az eladó valahol máshol lehet, mert itt még csak helyet sem alakítottak ki neki. Sebaj, van más: három automata található a kis helyiségben. Egyikben steril műanyag flakont lehet venni (jobbra, csak a teteje látszik), a másikból pasztőrözetlen tejet lehet kinyerni a bedobott összeg ellenében (balra, ezüst), illetve van egy középső automata a sajtok, joghurtok, vajak, stb. vásárásához.

Én tejet nem itt szoktam venni, mert macerásnak tartom a pasztőrözetlen cuccal szenvedni csak azért, hogy rakjak egy kicsit a reggeli kévába. Egyébként nem iszom tejet, szóvan nem éri meg. Amit viszont rendszeresen használok, az a középső gép. Innen is leginkább sajtokat szoktam venni, meg néha joghurtot. Eddig nem túl különleges ez, bár Magyarországon még nem láttam ilyen automatás tejboltot, de ez nem jelenti azt, hogy nincs. (van?). A nyitvatartása 24 órás, ami további előny.

És hogy mitől 0 km, az le van írva egy A/4-es lapra a bejáratnál, de ha nem tud valaki olaszul, akkor is egyértelmű a csomagolásokból. Arról van szó, hogy környékbeli termelők termékei kerülnek be az automatákba, ezért a szállítási távolság minimális (ha nem is pont 0 km), meg nagyjából lehet tudni, kitől mit vesz az ember. A környékbelit itt elég szigorúan értelmezik, mert tényleg csak Cavour és kb. 10 km-es vonzáskörzete az, ahol ezek a termelők vannak. Feltöltés naponta van, én lejárt, vagy lejárat közeli cuccot itt még nem vettem.

A legjobb az egészben az, hogy mindez az árakon is meglátszik. Nem hogy drágább, mint egy szupermarket, hanem tényleg kevesebbe kerülnek kicsit a tejtermékek ebben a boltban. Menő!

A fentieknek megfelelően elég nagy forgalmat is bonyolítanak az automaták. Az olaszok sem hülyék: ha olcsóbb valami, és még helyi is, akkor miért ne vegyék meg itt? Sokszor látok ki-be jönni embereket. Ha kicsit általánosítunk, el lehet modnani, hogy az olaszok, mivel nagyon szeretnek enni elég magasra tolták a minőségi mércét. Ennek megfelelően nehéz rossz éttermet kifogni. Legfeljebb az ár-érték arány nem stimmel, de olyan, hogy rosszat eszel, elég kis eséllyel fodul elő (most ne beszéljünk a turista éttermekről, ahol ki tudja kik és miből főznek, de oda olaszok nem mennek). Piemontban szinte mindenhol fontosnak tartják megmelíteni, hogy miből vannak az ételek. Itt nem az a kérdés, hogy milyen más húsokból van a marhahús összeszőve, hanem hogy a  megfelelő piemonti fajtából készült-e pl. a hamburger. Az éttermek sokszor büszkék arra, hogy honnan szerzik be az alapanyagokat, és ezeket valamilyen transzparens helyen fel is tűntetik. Hasonlóan egyébként a hentesekhez, akik ha nem saját állatokat vágnak, rendszerint képekkel illusztrálva mutatják be a tenyésztőt és állatait, ahonnan vásárolnak. Amolyan gasztronómiai Üvegzseb program ez, amit érdemes lenne ellesni az olaszoktól.

Példának álljon itt a hentes weboldala, ahová én is járok. Itt részletes leírás van arról, hogy milyen fajtákból, honnan vesznek húst. A tenyésztők a leírás szerint 5 km-es körzetben vannak, egyikük a tulajdonos apja. Sintén részletes leríás van mindinféle húsokról, amit árulnak, illetve a szalámikról. kolbászokról is. A link most mégis a fotókra vezet.

Nyilván lehetne még erről órákig értekezni, de most csak a bolt bemutatása volt a cél egy rövidke bejegyzés erejéig. Jó hétvégét!

Most jöttem meg Torinóból, a Slackers koncertjén jártam. Meg kell írni. Azonnal.

Kinek küldöm? Szasza, Balázs, Kebok (valaki adja át neki), Marci, Vica, Lohn Dani...szevasztok!

Hogy van az, hogy egy TOP10 ska zenekar koncertjére a hivatalos 22.30-as kezdéskor mindössze 15-en kíváncsiak Torinóban, a ska olasz központjában? Ebbe beleértendő a velünk egy pultnál söröző zenekar és a személyzet is. Olyan élmény volt, mint a Skatelites Pozsonyban, vagy az első New York Ska Jazz Ensembe koncert a Kultiplexben.

Az újonnan nyílt Magazzino sul Po amúgy tök jó hely. Egy rakparti raktárhelyiség, amit persze teljesen alkalmatlan koncertek rendezésére, akárcsak egy klasszikus magyar pince, de nincsenek szomszédok, úgyhogy mégis van pörgés. Nagyon kicsi! A koncert / tánctér szerintem olyan 4x4 m. Az egész helyet érdemes úgy elképzelni, mint a Filter, csak háromszor olyan magas, és nincs füst (bár most már talán a Filterben sem). Miközben a zenekarra vár a "tömeg", a lemezjátszókon 45-ös fordulaton pörögnek a rocksteady kismelezek. Nem rossz előjel!

Aztán persze kiderül, hogy a Slackers direkt klubkoncert turnét szeretett volna, nem hiába, profik New Yorkból. A színpadra lépésük legelső pillanatától ezerrel nyomják, jól érzik magukat, látszik, hogy bejön nekik a 80-90%-ban hardcore ska rajongókból álló közönség. A pogó rendszerint a keverőig ér, ennek megfelelően. Ekkorra már van vagy 50-60 arc bent, ezzel tele is van a hely. Sovány amúgy a Facebookon "jajj, megyek, mint állat"-ot jelentő 162 emberhez képest. De épp így jó ez is.

A koncertről nincs sokat mit mondani. Iszonyat húz, olyan fúvós szólók, hogy leteszem a hajam minden számnál. Élvezik, és ez nagyon átjön. A közönség sem különben. Persze, nem szól valami jól, de kit érdekel? Pláne, amikor a harsonás (Glen Pine, a zenekar monkey man-je) a tömegbe benyomulva, erősítés nélkül szólózik! Bármit játszanak, az jó. Minden szám tele zenei utalásokkal, mindenki pontos, minden a helyén, szóval nagyon értik a dolgukat, de mégsem unalmas, mégsem az a profi mellékízű koncert, ami sok, híressé vált zenekarnál megvan. Nagyon bevállalós a klubkoncert turné, de látszik, hogy ők ebben érzik jól magukat. Respect!

Több visszatapsolás, amiből az utolsó tényleg nem tervezettnek tűnt, habár amerikai zenekarnál ezt nehéz elhinni. A csúcs természetesen a Have The Time volt, meg Madonna Like a Virgin-je rocksteadyben. Kész!!!

Ezek után erősen gondolkodom a holnaputáni, milánói fellépés megtekintésén.

Itt végig lehet nézni egy koncertet némi interjúval fűszerezve.

Én mentem aludni, mert késő van, és holnap is van nap, ahogy mondani szokás. Szép napot minden kedves olvasónak!